Mielőtt Irán muzulmán ország lett volna, a zoroasztrianizmus volt a legjellemzőbb vallás - erről is tanultunk egyszer régen, a világ első monoteista vallása (az istenük neve neve Ahura Mazda), meglehetősen egyszerű etikai szabályzattal ("gondolj jót, mondj jót, cselekedj jót"), a négy elem tiszteletével (ezért építettek pl. tűz templomokat) és meglehetősen sajátságos temetkezési szertartással (mivel a halott test tisztátalan, egyik tiszta elemet se érintheti, így se víz, se tűz nem érheti, de még földbe sem temethető - ezért tornyokra helyezték a holttesteket, hogy a madarak lecsipegessék a húst a csontokról, majd a csontokat kis szentélyekbe tették.) és olyan ünnepekkel, amelyek még a mai napig nagyon fontosak Irán életében - pl. No Ruz, az iráni újév). Aztán a török és arab hódítások nyomán Irán átvette az iszlámot, és egyébként óriási hatást gyakorolt a vallásra: a mecsetépítészet alapjai Perzsiából származnak, a filozófia (szufizmus), a tudományok (orvostan, matematika, csillagászat) és költészetnek is fontos központjai is voltak itt a középkorban, szóval Perzsia sokat adott az iszlám világnak, amelyről nekem nem sok tudomásom volt, mielőtt odamentem volna.
Iránban az iszlám síta ága a legjellemzőbb (bár szunnik is vannak, sőt aktív keresztény, zoroasztriánus, bahai és zsidó közösségek is találhatók a mai napig Iránban, amely igencsak meglepett), amely az arabokkal való unszimpátia egyik fontos oka. Az iszlám két legfontosabb ága a szunni(ta) és a síta, amely különbségtétel Mohammed próféta utódlásához köthető: a próféta halála után a szunnik Abu Bakr-t, a próféta apósát választották kalifának, míg a síták Ali-t, a próféta vejét támogatták. Én eddig azt hittem, hogy a két ág közötti különbség ebben ki is merül, és hogy a kettő vallás kb. olyan, mint a katolikus és a protestáns, de a különbségek ennél jóval nagyobbak.
Tipikus síta mullah:
A síta vallásban sokkal nagyobb helye van a "személyi kultusznak", mint a szunniknál, akik ez ellen mindenáron harcolnak. A síták 12 imámot tisztelnek, mindegyik egy erénynek a szimbóluma (bölcsesség, türelem, stb.), kb. mint nálunk a szenteknek - és a 12. imám visszatértét várják (a 12. imám a 9. században élt és eltűnt, a síták szerint visszajön majd békét hozni, Jézus prófétával egyetemben. Azt említettem, ugye, hogy az iszlámban a teljes Jézus-történet elfogadott, kivéve a keresztrefeszítés? A muzulmánok szerint a rómaiak az utolsó pillanatban összekeverték Jézust és Júdást, és véletlenül az utóbbit feszítették keresztre, Jézus Próféta pedig eltűnt és vissza fog jönni igazságot tenni).
A sítákat a történelem során sokat üldözték, így tele vannak mártírokkal, akiket szentként tisztelnek (az imámok is általában mártírhalált haltak) - ottlétünk alatt több fontos szentélyben is voltunk, ahol mártírok sírját látogatják a hívők (ez sokszor emlékeztetett a muzulmán helyekre, amelyeket Melindával Indiában láttunk).
A síta vallás személyközpontúsága teszi azt is lehetővé, hogy itt megengedett az ember ábrázolás (portréfestészet is létező fogalom volt a középkorban). És persze az ajatollah-körüli tisztelet és rajongás is így lehetséges. Egy szunni mecsetben soha, de soha nem lehetnének a vezetők arcképei a mozaikba foglalva.
(Fenti képről az is kiderült, az ajjatolah kiköpött Sean Connery).
A mecset-építészet, ahogyan ma ismerjük, alapjai Perzsiából származnak. A Perzsiát elfoglaló araboknál a mecsetek általában egyszerű, funkcionális épületek voltak, aztán Perzsiában találkoztak a kupolával/dómmal (amelyet a szaszanidák óta - i.sz. 2 - 5. század óta ismertek itt) és a minarettel (amely őr- és világítótorony funciókat látott el, érdekes például hogy Esfahanban magasak, míg Shirazban alacsonyak a minaretek, mert ott úgyis hegyek veszik körbe a várost és így nem érdemes magas tornyot építeni) - amelyek aztán az iszlám építészet fontos elemei lettek. Ennek ellenére, az iráni mecsetek és szentélyek más hangulatúak, mint az Öböl-beli vagy a török mecsetek. A díszítésnek és kézművességnek is eszméletlenül gazdag hagyományai vannak Perzsiában (nem véletlenül perzsa szőnyeg, ugye), és emiatt ezek a mecsetek kívül-belül sokkal jobban díszítettek, mint a többi mecset esetében, amelyet eddig láttam.
Shirazra jellemző a tükörmozaik használata, mint pl. ebben a mártír-szentélyben (a néni a mártír sírja felé imádkozik, by the way).
Eszméletlen sok tükör-darabka, amely visszaveri a színes ablakok és a perzsa szőnyegek mintáit (a képek Shirazban, az Imamzadeh-Ye Ali Ebn-E Hamze-ben, Emir Ali szentélyében készültek, hogy pontos legyek), meg engem.
Sírok a padlóba süllyesztve, ugyanabban a szentélyben az udvarban:
Ez itt egy másik mecsetbelső (Nasir-Ol-Molk mecset szintén Shiraz), itt "csak" az ablakok voltak különlegesek.
Aztán persze a homlokzat-design, az iráni építészet egyik csúcsa a színes mozaikok és csempék használata. Pl:
Imamzadeh-Ye Ali Ebn-E Hamze (Shiraz):
Imam mecset, Esfahan:
Sheikh Lotfollah mecset, Esfahan:
Iránban is a mindennapok fontos része a a vallás, a perzsák életének fontos aspektusa az iszlám. Ugyanakkor sokan akikkel az utazás során beszéltem, nem értenek egyet azzal, amit a vallás ürügyén az állam tesz - az iráni teokráciát finoman, burkoltan, de sok mindenki kritizálta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése